Vranek Hedvig Divat- és textiltervező mesterszakos hallgatójának prezentációja a BME Művészeti Rezidenciaprogramban végzett munkájáról. 

December 1-én, pénteken egy fantasztikusan izgalmas, tartalmas, látványos záró prezentációval tette fel a koronát a BME Művészeti Rezidenciaprogramban eltöltött 3 hónap munkájára Vranek Hedvig, a METU divat- és textiltervezés mesterszakos hallgatója a BBBKultPontban.  

 „Az elfogyó káosz átmeneti báját” Vranek Hedvig látványruhájában Nagy Franciska a Győri Balett művésze táncban mutatta be.   

Vranek Hedvig témavezetői: Károlyi György fizikus, a Természettudományi Kar egyetemi tanárának Juhász Nóra textilművész, egyetemünk oktatója és Gács Anna, a Művészeti Rezidenciaprogram szakmai vezetője, a BME Gazdaság-és Társadalomtudományi Kara Szociológia és Kommunikációs Tanszékének egyetemi docense.  

Az esemény a BME Művészeti Rezidenciaprogram keretében valósult meg.  A programot a Magyar Nemzeti Bank, a PADME Alapítvány és a Pro Progressio Alapítvány támogatta.  

2023 őszén Vranek Hedvig, a METU divat- és textiltervezés mesterszakos hallgatója a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Művészeti Rezidenciaprogramjának ösztöndíjasa volt. Választott témájának címe „Az elfogyó káosz átmeneti bája”. A rezidenciaprogram célja a különböző tudásterületek közötti párbeszéd inspirálása, a tudósok és művészek önreflexiójának támogatása.  

Hedvig így számol be erről a folyamatról, illetve a kiállításon szereplő ruha tervezéséről: 

“A kiállítás a káoszelmélet által inspirált látványruhát mutatja be. A kiindulási pont maga a káosz jellege, kiszámíthatatlansága, előrejelezhetetlensége. Az elmúlt három hónapban az emberi test által kiváltott mozgás és a ruha kapcsolatát vizsgáltam, mivel nincs két egyforma mozdulat és egy textil sem képes kétszer egymás után pontosan ugyanúgy állni.

 

 

A káoszelmélet és a divat egymástól nagyon eltérő területek, ezért alaposan át kellett gondolnom, hogy merre induljak, és rengeteget kísérleteztem. Magát az elfogyó káoszt olyan irányból közelítettem meg, hogy az emberi test és a ruha mozgásának kapcsolatával állítottam párhuzamba. Abból indultam ki, hogy az ember nem tud két teljesen egyforma mozdulatot produkálni és egy textil sem mozdul soha kétszer ugyanúgy. 

Az ösztöndíjas időszakot a Károlyi Györggyel való konzultációkkal kezdtük, amely során bevezetett a káoszelmélet alapjaiba, kaptam néhány tudományos folyóiratot és képanyagot, ahol elkezdtem megvizsgálni különböző áramlások formai jellemzőit, majd közösen kijelöltük azokat a hívószavakat, amelyekkel formai és felületbeni szempontokból el tudtam indulni. Károlyi György saját szimulációit alapul véve kiválasztottam néhány egymástól nagyon eltérő formát, majd már csak egyre koncentrálva kezdtem el további tapasztalatokat gyűjteni. 

Nemcsak mintákkal, hanem felületmegmunkálásokkal is kísérleteztem: azt vizsgáltam, hogy a kijelölt hívószavak alapján hogyan tudok áramló felületeket létrehozni. Továbbá mivel a káoszelmélet vizualizációjára jellemzőek az erős kontrasztok, úgy gondoltam, hogy ezt textilekkel is meg kell mutatnom. Nagyon merev és nagyon könnyed textileket próbáltam párosítani egymással úgy, hogy közben mindkettő képes maradjon a mozgásra. Végül ezt egy olyan megoldásban találtam meg, hogy lézervágással az egyik grafika alapján létrehoztam egy súlyozott textilt, és a könnyű organzaalap mozgását eltorzítottam, ezzel is tovább erősítve a mozgás kiszámíthatatlanságát. Ez fontos eleme lett a későbbiekben a tervezésnek. A kiválasztott hangulat egy monokrómabb változat lett, mert emellett érvényesül igazán a mozgás. 

 

 

Ezzel párhuzamosan elkezdtem a tervezési folyamatot, amely során az volt a célom, hogy a különböző paneleket, a könnyed, levegős és a súlyozott textileket úgy helyezzem el a testen, hogy minél kevesebb ponton rögzítsem őket, azaz minél nagyobb teret hagyjak a szabad és kiszámíthatatlan mozgásnak. Így alakult ki a végleges forma, melyet egy unitarddal – a testre simuló overállal – ötvöztem, mert ez is a mozgást emeli ki. Ennek a véglegesítésében Nagy Franciska balettművész volt segítségemre. Végső lépésként az egyik folyadékáramlás-szimulációról készített vonalas grafika alapján terveztem egy örvénylő, de mégis testre torzított mintát egyeztetve a szabásmintával. 

Maga „az elfogyó káosz” a projektben abban a pillanatban valósul meg, amikor a mozgás, vagyis a tánc leáll, és minden visszatér egy kiszámítható, nyugalmi állapotba.” 

A BME részletes tudósítása ITT olvasható

A program előzményei 

Az egyetemek közötti partnerség jegyében idén a Metropolitan Egyetem (METU) művészeti hallgatói számára egy kifejezetten hallgatóknak szánt miniprogramot hirdetett a Műegyetem, amely során a nyertes hallgató pár hónapra csatlakozik a kiválasztott téma kutatócsapatához. A zsűri döntése alapján az ösztöndíjat Vranek Hedvig, a METU Divat- és textiltervező mesterszakos  hallgatója nyerte el, aki az idei Országos Tudományos Diákköri Konferencia Művészet- és Művészettudományi Szekciójában (OMDK) is a második helyen végzett. A nyertes pályázó Az elfogyó káosz átmeneti bája című kutatást jelölte meg pályázatában, a három hónap során pedig Károlyi György, a BME TTK Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára segített neki elmélyülni a témában.  
  

A BME Művészeti Rezidenciaprogramról:  

Magyarországon Magyar Nemzeti Bank és a PADME Alapítvány támogatásával a BME indított először ilyen programot azzal a céllal, hogy széleskörű diskurzust inspiráljon az egyetemen folyó tudományos-technológiai kutatásokról és fejlesztésekről, segítse kutatóinak önreflexióját és az egyetemen folyó kutatások szélesebb kulturális-társadalmi kontextusainak megértését, illetve előmozdítsa tudomány és művészet párbeszédét.   

Az egyetem minden évben két művészt lát vendégül, akik egy általuk választott kutatási témával ismerkednek meg alaposan és azzal összefüggő művet hoznak létre . 

2023-ban a Budapest Metropolitan Egyetem művészeti szakjaira járó hallgatóknak indított új, 3 hónapos ösztöndíjat Vranek Hedvig Divat- és textiltervezés mesterszakos hallgatónk nyerte el elsőként.  

  

Vranek Hedvig 2022-ben végezte el a Budapesti Metropolitan Egyetem Művészeti és Kreatívipari Karának kézműves tárgykultúra alapszakját divat szakirányon, jelenleg is a METU-n tanul Divat-és textiltervezés mesterszakon. Volt már saját kiállítása, számos divatbemutatón és kiállításon is segédkezett, illetve gyakornokként dolgozott a Daalarna Kft.-nél és a Je Suis Belle-nél.   

 
Saját bevallása szerint a motivációt az adta a pályázaton való indulásra, hogy szeretett volna valami nagyon mást kipróbálni inspiráció és kivitelezés szintjén is. Szimpatikusnak tűnt, hogy egy ilyen teljesen szakmájától idegen dologra tervezzen majd egy ruhát.  

A rezidenciaprogram során egy olyan művészeti jellegű alkotást, „objektruhát” szeretett volna készíteni, amelyen keresztül az emberi test által generált mozgás és a ruha kapcsolatát vizsgálhatja, mutathatja be. A tervezéskor felkértek egy táncost, aki nemcsak a ruha bemutatásában, de a megtervezésben is segített. Megmutatta, hogy milyen konkrét mozdulatokra érdemes tervezni. A bemutató pedig ennek megfelelően inkább performance jellegű. A tervező így most kifejezetten figyelt arra, hogy hordható, kényelmes darabokat alkosson, hiszen ebben táncolnak is.  

Vranek Hedvig nagy hangsúlyt fektet a környezetbarát és fenntartható divatra. Ezt a gondos anyag felhasználással, a szabásminta pontos tervezésével, a kevés hulladék termelésével éri el, valamint az újrahasznosításra, régi darabok, anyagmaradékok újra feldolgozására épít.  

 

A művészről ITT olvasható bővebben. 

  

Témavezetőjéről, Károlyi György professzorról és témájáról pedig ITT 

Fotó kredit: Andrea Merlo

Fotó kredit:Geberle B. - BME

2023. 12. 01.