ÉPÍTŐMŰVÉSZET ÉS DESIGN – 2. díj
Diána Környezetkultúra alapszakunk hallgatója.
PÁLYAMUNKÁJA: Low Tech
Low technologiával készült étkezési és kiszolgálási felület, melynek fontos szempontja a variálhatóság és az egyéni tér kialakításának lehetősége, valamint az, hogy a bútor a lehető legminimálisabb teret foglalja el.
Analízist készítettem a gyors éttermek működéséről és berendezési tárgyairól. Az elemzés tapasztalatai alapján egy olyan bútordarabot kívántam létrehozni, amely tökéletesen illeszkedik a gyors étkeztetés üzemeltetési igényeihez. Bútorom struktúrája a Low-Tech-re épül, és szabad mozgása miatt igény szerint többféle térbeli elrendezés alakítható ki belőle, akár kis alapterületű étkezőkben is. Könnyen gyártható, az anyag használata az öko termékeknél elvárt direktíváknak is megfelel. A berendezési tárgy valamennyi eleme fából készül, felület kezelése környezetbarát, természetes anyagokat tartalmaz.
Témavezető: Balvin Nándor
Mit jelent számodra az OMDK-n elért eredmény?
Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy munkám elnyerte a zsűri tetszését. A pozitív értékelés és visszaigazolás is jól esett. Megerősítést kaptam, hogy jó irányba haladok, hogy a terveimet érdemes továbbvinnem.
Miért pont ezzel a projekteddel pályáztál?
Belsőépítészként egyrészt térbeli megoldásokat kell kitalálnom, emellett tárgyakat, bútorokat terveznem, amelyek adott esetben meghatározzák az egész teret. Ezért szerettem volna egy olyan bútorral indulni a versenyen, amely megoldást nyújt olyan esetre, amikor például csak kis alapterület áll rendelkezésünkre.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Életem során sok helyen jártam, több országban éltem, ahol a helyi kultúra és a hagyomány hatott rám. Az emberek máshogy viszonyultak a térhez a világ különböző pontjain, illetve maga a tér/épület kapcsolata is másfajta szokásokat alakított ki. Ez a sokféleség hatással volt rám, tervezői érdeklődésemet a tér-ember viszony felé fordította, arra inspirált, hogy ezzel foglalkozzak, mint építesz.
Miért ezt a szakot választottad?
Szakmai utam során foglalkoztam építészettel és művészettel is, valahogy a kettő között találtam meg azt, amit tovább szeretnék vinni. A környezetkultúra az a terület, amely annyi mindent magába foglal, és amelyben úgy érzem, kiteljesedhetek.
Mi inspirál?
A változás! Mert ez az, ami az alkotás lehetőségét korlátlanná teszi számunkra.
Mivel szeretnél foglalkozni a jövőben?
Továbbra is szeretném szélesíteni a szaktudásomat és tervezőként megtapasztalni a világ sokszínűségét.
Melyek a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Construma: az első megvalósult projektem.
A Magyar Építész Kamara számára tervezett, a városok sziluettjét követő stand a 2016-os Hungexpora készült. Számomra azért kedves, mert a tervtől a kivitelezésig a teljes folyamatot végigkövethettem. Itt tanultam meg egyedül szembesülni a problémákkal, megoldásokat találni azokra és csapatban dolgozni.
A második munkám egy Vízipipa: ez egy jellegzetes és tradicionális eszköz a keleti országokban – számomra különösen fontos jelentéssel bír, hiszen egy ideig abban a közegben éltem – és nagy kihívást jelentett számomra ennek az áttervezése. Ez a tárgy kísérlet volt arra, hogy a hagyományos formától eltérő, letisztult, emellett funkciójában összetett – összecsukható és jól tárolható – tárgyat hozzak létre.
