Kedves Felvételizők!
Kicsit megkésve, a pótfelvételire jelentkeztem, ami egy fordulóban zajlott. Mindenre valamivel kevesebb idő jutott, mint a rendes felvételin, de a feladataink ugyanazok voltak, mint a normál eljárás esetében.
A Környezetkultúra szakra jelentkezőkkel együtt rajzoltunk, ezért a beállítás leginkább a tágabb térbeli összefügésekről szólt. Egy hokedli dobogón, széles papírhengerekkel, drapériával, mögötte paravánnal. A terem egy részét is meg kellett jeleníteni. Olyan harmónia volt a beállításban, hogy jól esett rajzolni, és már nem izgultam annyira. Míg rajzoltunk, a tanárok néha körbesétáltak. Azt éreztem, hogy kíváncsiak a leendő diákokra és ez is bátorított.
A második, festős feladat már konkrétan a Kézműveseknek szólt. A beállítás egy részletét szabadon kiválasztottuk. A részletről három színvariációt kellett elkészíteni, egy lapon elhelyezve. Akvarellt vagy temperát használhattunk. Itt azt láttam, hogy többen máshogy értelmezték a feladatot. Volt, aki külön lapokra festette meg a variációkat. Más valaki egy lapon három különböző részletet emelt ki, mint egy képregényben. Szóval érdemes átgondolni, mielőtt hozzáfogtok.
Ezután írtuk meg művészetekkel, kulturális élettel kapcsolatos tesztet. Erre külön készülni szerintem nem nagyon lehet. Az mondjuk nem árt, ha képről felismeritek a legfontosabb budapesti múzeumokat. Ha nehéznek érzitek a tesztet, az leginkább a középiskolai művészeti oktatás színvonaláról árulkodik.
A kreatív feladat csomópont tervezése volt. Kaptunk valamennyi papírt és egy-egy csomag fogpiszkálót. Ezeket szabadon felhasználva olyan alapelemeket hoztunk létre, amelyek egymás mellé kapcsolhatók, és a térbe kilépve is továbbépíthetők. Egy lapon vázlatokkal is dokumentálni kellett a tervezés menetét. Nekem ez ment a legnehezebben. Kitaláltam többféle kapcsolódási lehetőséget. Azután viszont megtetszett egy forma, amit nem tudtam elengedni, és alaposan túlagyaltam. Létrehoztam egy izgalmas elemet, aminek a kapcsolódásai sehogy sem működtek. Ezt a kudarcot dokumentáltam, mert szorított az idő. A beszélgetés során szóban is be kellett mutatni, hogy hogyan gondolkodtunk. Mivel sok csomópontot rajzoltam, látszott, hogy értem a feladatot és megfogalmaztam, hogy hol akadtam el, végül elfogadták a munkámat.
A beszélgetéssel és a portfólió bemutatásával zárult a nap. A mappa mellett tárgyakat, anyagkísérleteket is vittem. Ha vannak ilyen kézzel fogható darabjaitok, mindenképp érdemes megmutatni, a beszélgetést is ezek határozták meg. A tanárokkal együtt lapoztuk át a mappát. Vittem pár tanulmányrajzot és néhány lapon összeállítva a nemezeim és kerámiáim fotóit. Végig azt éreztem, hogy nem a hibát keresik a munkáimban, hanem azt, hogy mit tudnánk kezdeni egymással, merre volna érdemes továbblépni. Olyan bátorító volt a légkör, hogy magamat tudtam adni. Úgy éreztem, jó helyen vagyok.
Mutassatok meg magatokból minél többet! Sok sikert!
Üdv,
Zsófi