UPDATE:

Nagy érdeklődés mellett zajlott szeptember 7-8-án a Francia Intézetben a Művészeti és Kreatívipari Kar projektheti konferenciája. Az idei év témája a dokumentum volt, különös tekintettel a dokumentumfilmre, és annak lehetséges használatára a felsőoktatási képzésekben. Ha lemaradtál a konferenciáról, olvasd el beszámolónkat és nézd meg az eseményen készült képeket!Mi várható? 

„Egy vizuális kultúra nem csupán azon dolgok összessége, amelyeket azért készítettek, hogy lássuk őket, mint például a festményeké és a filmeké. Egy vizuális kultúra a kapcsolat aközött, ami látható, és azon nevek között, amelyeket a látott dolgoknak adunk. Azt is magában foglalja, ami láthatatlan, vagy kívül tartják a látómezőn. Röviden, nem csupán arról van szó, hogy azt látjuk, ami azért van ott, hogy lássuk, és ezt vizuális kultúrának nevezzük. Inkább az a helyzet, hogy összeállítunk egy világképet, ami konzisztens azzal, amit tudunk és már megtapasztaltunk.”  

(Nicholas Mirzoeff: How to See the World) 

Kortárs társadalmunkat a vizuális kultúra dominálja, aminek vitathatatlan előnyei mellett jónéhány problematikus hozadéka is van. A lexikális kultúra háttérbe szorulásával a szóbeli és írásbeli tartalmakat és módszereket vizuálisak váltják fel, melyek viszont a képi kommunikáció folyamatosan gyorsuló világában jórészt reflektálatlanul maradnak. 

Egyre mélyebbre merülünk a képek világában, de tudunk-e valójában képekben kommunikálni? Tudatos-e a képek befogadása és továbbadása? A digitális kultúra – bár teret ad a tartalmak létrehozásának, mégis felhasználókká, gyakran passzív befogadókká minősíti át a társadalmak, közösségek eredendően aktív tagjait. Vitathatatlan probléma a nézői passzivitás kialakulása, illetve a passzivitás problémájának reflektálatlansága. Újra kell értelmeznünk az aktív befogadás jelentőségét, aktivitás és aktivizmus szerepét – egy potenciálisan közösségteremtő, részvételi társadalom létrejöttének reményében. 

A mottóul választott Nicholas Mirzoeff-idézet a vizuális kultúra társadalmi reflektálatlanságára hívja fel a figyelmet, a látásmódjaink fejlesztésére szólít fel, erőteljes edukatív tartalommal. Ennek szellemében fontosnak tartjuk a nézői aktivitás lehetőségeinek feltérképezését. Kimozdítható-e a néző a szemlélő passzív pozíciójából, aktivizálható-e a néző? Milyen módokat kínál a vizualitás a kapcsolatteremtésre, kapcsolatok fenntartása – végső soron: közösségek létrehozására és fenntartására? Milyen módon fejleszthető a látásunk, és milyen szerepe van az oktatásnak ebben a folyamatban? 

Vizualitás és nézői aktivitás kérdései, problémái egy egészen speciális területen kiéleződnek, ez pedig a képiség és a dokumentaritás kapcsolatának újragondolása. A kortárs vizuális kultúra által felvetett kérdések ezért számunkra a dokumentum témakörében kristályosodnak ki. 

A konferencia különböző szekcióiban a dokumentum és a dokumentálás 21. századi jelentőségére és alkalmazási lehetőségeire fókuszál. A különböző szekciók ezen témák köré szerveződnek. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a felsőoktatási képzésekben, különös tekintettel a művészeti oktatásra, milyen módon jelenhet meg a téma, milyen képzési tartalmakban és milyen metodológia mentén. A másik kulcsfontosságú szervezési elve a konferenciának a kokreatív gyakorlatok jelentőségének hangsúlyozása jelen korunk oktatási gyakorlatában. Ami a két téma között az összekötő elem, az azon meggyőződésünk, hogy a dokumentumokkal való foglalkozás kiváló lehetőséget teremt a kokreatív képzési formák kialakítására a felsőoktatásban. Mit és hogyan látunk? Mi az, amit látnunk kell? 

PROGRAM 

SZEPTEMBER 7. CSÜTÖRTÖK 

9.00-10.00 KEYNOTE LECTURE / KEYNOTE NYITÓELŐADÁS (in English / angol nyelven, tolmács nélkül) 

• Dr. Aline Caillet: A SPECIFIC DOCUMENTARY VIEW: Aesthetic, Political and Ethical Issues in the Documentary Turn in Contemporary Art // A dokumentarizmus specifikus nézőpontjai: esztétikai, politikai és etikai kérdések a kortárs művészet dokumentarista fordulatában. 

A XXI. században a dokumentarizmusnak egyre jelentősebb szerepe van a különböző művészetekben - nem csupán a fényképezés, a film és a képzőművészet területén (a dokumentum hagyományos médiumaiban), hanem az irodalomban, a színházban, sőt még a táncban is. Ez a kibővült dokumentarista gyakorlat új formákat, módszereket és témákat hozott elő a valóság ábrázolásában. Elszakadva a közvetlen és objektív látásmódtól (amely szorosan kapcsolódik a fotózás és a film médiumához), ezek az új formák kísérleteznek a fikcióval, a rekonstrukció különböző formáival, a karakterek önéletrajzi vagy költői megközelítésével – mondhatjuk, hogy az önéletrajzi vagy lírai megközelítésektől a dokumentumok vagy archívumok bemutatásáig terjedő skálán mozognak. Ha az esztétikai megközelítés vagy a művészet ontológiája szempontjából megkérdőjelezhető is a hagyományos értelemben vett dokumentarista jellegük, felmerül egy ennél sokkal relevánsabb szempont: fontos lenne megállapítani, hogy ezek a megközelítések miben gazdagítják a dokumentarista hagyományt, hogyan bővítik ki a valóság ábrázolásának módjait egy olyan világban, amelyet a vizuális kultúra kritikátlan formája ural. Egy olyan világban, amely a vizuális kultúra két ellenkező irányvonala mentén építkezik (egyrészt a túlzott láthatóság, másrészt a látható ideológiai és technikai struktúráinak alulreprezentálása), milyen látásmódot és világábrázolást kínálhat a dokumentarizmus? Hogyan képesek ezek a formák magukkal ragadni, bevonni a nézőt és növelni a cselekvési képességét? 

 Dr. Aline Caillet, rövid életrajz:

A Sorbonne (Université Paris 1 Panthéon-Sorbonne) Művészeti Iskolájának habilitált egyetemi docense, Az ACTE “Esztétikai és Kritikai Kultúratudományok” kutatócsoportjának vezetője.  

Kutatási területei: az elmúlt tíz évben a vizuális művészetek dokumentum-fordulata volt a központi kutatási témája, újragondolva a művészeteknek a társadalmi és politikai valóságban betöltött szerepét. Jelenleg a művészetek esztétikán túlmutató logikája és dinamikája áll kutatásai fókuszában, az alkotói gyakorlatokat átható vagy alakító intézményi, gazdasági, ideológiai vagy episztemológiai szempontból meghatározó társadalmi struktúrák kutatása (ld. legújabb könyvét: A Kutatás művészete. A gyakorlati tudás és a társadalomtudományok) 

Legfőbb publikációi a dokumentum témájában: 

L’art de l’enquête. Savoirs pratiques et sciences sociales (Éditions Mimésis, 2019) 

Dispositifs critiques. Le documentaire, du cinéma aux arts visuels (Presses universitaires de Rennes, 2014) 

Un art documentaire. Enjeux esthétiques, politiques et éthiques (szerk. Aline Caillet és F. Pouillaude, Presses Universitaires de Rennes, 2017) 

Számos gyűjteményes kötetben, művészeti folyóiratban (ESSE, Voix du regard, Parade, Proteus, Marges stb.), kiállítás katalógusban jelentek meg tanulmányai.  

Időnként művészetelméleti kollaborációk aktív résztvevője. 

 10.00-10.30 SZÜNET 

 10.30-13.00  

I. SZEKCIÓ: MŰVÉSZET – TÁRSADALOM – DOKUMENTUM (magyar nyelven) 

Az első szekcióban a konferencia központi témáinak bevezetéseképpen a METU oktatói adnak néhány példát a dokumentumnak a társadalomban és művészetben elfoglalt új helyére, megváltozott funkciójára.  

Gulyás Péter előadása a dokumentumfilmnek a befogadóra tett hatását vizsgálja, tudásunk és együttérzési képességünk próbatételeként értelmezve azokat. Pettendi Szabó Péter előadása hasonló nézőpontból, az alkotói és befogadói önreflexivitás szükségességére hívja fel a figyelmünket, mivel a műfaj változásaival párhuzamosan, a látottakkal szembeni felelősség kérdéseit is újra kell gondolnunk. Kovács Vera, Ducki Krzysztof és Tepes Ferenc a METU tervezőgrafika szak és a Verzió Dokumentumfilm Fesztivál együttműködése kapcsán tapasztalták meg a dokumentumfilmek befogadóra tett hatását, az együttműködések során szerzett tapasztalataikat osztják meg velünk. Csanádi-Bognár Szilvia Hegedűs 2 László munkáján keresztül a dokumentum kompozíciós, ikonográfiai, szerkesztési módjainak változására mutat példákat.  

• Gulyás Péter: Dokumentum, erőszak, hiány: Lacan és a tornászkatasztrófa 

Az előadás az Egyesült Államok tornasportjának legsötétebb, zaklatással és erőszakkal terhelt pillanataira koncentráló dokumentumfilmeket (egyebek mellett: Athlete A) közelít meg Lacan egyik kulcsfogalmának, a „reálisnak” az értelmezésén keresztül. A gondolatmenet fő kérdése az, hogy milyen, akár elviselhetetlennek minősíthető terheket képes a dokumentumfilm helyezni a befogadóra; és hogy miként hívhatjuk segítségül Lacan munkásságát azért, hogy e terhek bagatellizálását elkerülhessük. A vizsgálat során azt a következtetést igyekszem megalapozni, hogy az elemzett dokumentumfilmek megfelelő olvasata nem azon alapszik, hogy azok milyen sikerességgel tájékoztatnak, hanem azon, hogy tudásunk és együttérzési képességünk milyen hiányaira világítanak rá, és miként adják fel egyfajta feladatként az e hiánnyal való szembenézést részünkre. 

• Pettendi-Szabó Péter: Háttértörténetek 

Alkotóként kutatom a dokumentarista indíttatású projektek kiterjeszthetőségének lehetőségeit. A Háttér – Járt-e már Budapesten? című munkámban a médium-használattal, a más által megélt események történetté formálásával, az alkotó és a befogadó felelősségével kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztam. A művészeti felsőoktatásban oktatóként fontosnak tartom az ön- és médiumreflektív folyamatok megismertetését. Az előadásban e két tevékenységi körömből fakadó tapasztalatok szintézisét fogalmazom meg. Az oktatási folyamatban is különös hangsúlyt helyezek a dokumentarista szemléletű projektek fejlesztési folyamatában rejlő, a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre szabadabb médiumhasználati lehetőségekre, illetve ebből fakadóan a figyelem szükségszerűen változó irányaira és az alkotói felelősség elengedhetetlen megnyilvánulásaira. 

• Kovács Vera, Ducki Krzysztof és Tepes Ferenc: Érzékenyítés a művészeti oktatásban - A Tervezőgrafika szak és a Verzió Dokumentumfilm Fesztivál együttműködése 

2017-ben indult el együttműködésünk a Verzió Dokumentumfilm Fesztivállal. Elsőéves mesterszakos hallgatóink minden évben féléves feladatként kapják meg, hogy az adott év dokumentumfilmjeiből egyet-egyet megtekintve egy alternatív művészplakátot készítsenek az adott munkához. Ezáltal éles feladattal is dolgozhatnak, és a filmeken keresztül nagyobb betekintést kapnak a körülöttük zajló eseményekről. A félév végén, a fesztivál ideje alatt az elkészült munkákat kiállítják, így a hallgatók megmutathatják saját véleményüket a világról. 

• Csanádi-Bognár Szilvia: Dokumentum, irónia és interpretáció Hegedűs 2 László munkáiban 

A vizuális dokumentáció sablonjai - kompozíciós, ikonográfiai, szerkesztési hasonlóságaik miatt - nem csak a kép szubjektív természetét kérdőjelezik meg, de ráirányítják a figyelmet arra is, hogy minden megértés, bár vannak általánosan rögzíthető kapaszkodói, mégis hagy maga után nyugtalanító kérdőjeleket.  

Az előadásban Hegedűs 2 László néhány sorozatával kapcsolatban az értelmezés időbeli struktúrájának képi rögzüléseit vizsgálom. Hegedűs 2 a dokumentumfotó és a képzőművészet eszköztárának vegyítésével dolgozik, és évtizedek óta foglalkozik mások által készített családi fényképek és egyéb dokumentumok átdolgozásával. A Képregény (1982), A nagy fehérvári árvíz (1987-89), a Trafikció (2009), A szocialista szürrealizmus titokzatos bája (2017) című sorozataiban korábbi történelmi időszakok atmoszférája jelenik meg, részben a Photoshopot megelőző átalakításokkal, így a fotó jelenleg tapasztalt szerkesztettségének sablonosságát és a valóság tálalásának mindig is létező ideológiai manipuláltságát tárja fel. Képein ironikus módon teszi nyilvánvalóvá, hogy a megértés függ az ideológiától. Mindezt (a fotó Barthes által azonosított, leveles struktúráját felülíró) réteges szerkezetű megoldásokkal valósítja meg. Az elhangzó elemzések rávilágítanak a dokumentum valósághoz fűződő sajátos viszonyára, ami leginkább az ’egykor volt’ bizonyítékának, a politikai/ideológiai konnotációnak, ill. az értelmező helyzetéből adódó felülírások játékának sokszoros feszültségeként jellemezhető, és összefügg a történelmi emlékezet kényszerű alakulásával. 

 13.00-14.00 EBÉD 

 14.00-17.00   

II. SZEKCIÓ: Ózd, a csodák csodája (magyar nyelven) 

A rendszerváltás társadalmi következményei Almási Tamás filmjeiben 

Szekcióvezető: K. Horváth Zsolt 

Film: Meddő (Ózd-sorozat, rendezte: Almási Tamás, 1995) 

Beszélgetőpartner: Almási Tamás  

1987 és 1998 között Almási Tamás filmrendező nyolc részes dokumentumfilmet készített Ózdon, a magyarországi nehézipar egyik fellegvárában. Az államszocializmus utolsó éveinek nehézipari válsága azonban túlmutatott önmagán, amennyiben néhány éven belül már nemcsak az Ózdi Kohászati Üzemek, de magának a rendszernek a kríziséről is beszéltünk. Ismeretes, hogy az 1990-es rendszerváltás drámai sebességgel szanálta az egykor állami tulajdonban lévő üzemeket, vállalatokat, gyárakat, termelési és fogyasztási egységeket. Eme lépés következtében akkor mintegy másfél millió dolgozó került az utcára, úgy is fogalmazhatnánk, hogy az egykori munkásság lett az átmenet igazi vesztese. Ez nem pusztán erkölcsi deficit, hanem egészségügyi, mentális, egzisztenciális süllyedés is, amennyiben a volt ipari övezetekből gyakorlatilag deprivált zónák jöttek létre, ahonnan a kitörés úgyszólván lehetetlenné vált. Almási Tamás Ózd-sorozata egyedülálló módon adja vissza e folyamatot. Filmje egyszerre mutat rá a nehézipar strukturális válságára, az átmenet szenvtelen kíméletlenségére, a személyes történeteken keresztül pedig az új körülmények között formálódó emberi sorsokat láthatunk – próbálkozásaikkal, reményeikkel, hitükkel, sikertelenségükkel és beletörődésükkel egyetemben. 

 17.00-20.00 

III. SZEKCIÓ: ÖKOLÓGIAI VÁLSÁG ÉS A DOKUMENTUM (magyar nyelven) 

Szekcióvezető: Kudron Anna 

Film: ’2040’, ausztrál dokumentumfilm (rendezte: Damon Gameau, 2019) 

Beszélgetőpartnerek Kudron Anna és Csizmadia Máté 

A napi szorongató klíma- és társadalmi kérdéseket érintő hírek némelyeket aktivizmusra, mást pedig szorongásra késztetnek. A dokumentumfilmek meghatározó szerepet töltöttek be az elmúlt évtizedben abban a folyamatban, hogy a jövőnket illető társadalmi és természetvédelmi szerepvállalásunk aktívabbá és láthatóvá váljon. Egyértelmű az üzenet: a lassú, fogyasztóktól induló változásokra nincs idő, átfogó kutatásokra és szervezett összefogásra van szükség. A fenntarthatósági attitűdbeli változást, valamint a lehetséges jövőképeinket elemzi a szekció, bemutatva, hogy a dokumentumfilmek hogyan hatnak egyszerre tudásunkra és érzelmeinkre. 

SZEPTEMBER 8., PÉNTEK 

10.00-13.00  

IV. SZEKCIÓ: EGYÜTTES ÉLMÉNY, KÖZÖSSÉGI TUDÁSLÉTREHOZÁS (magyar nyelven) 

Szekcióvezető: Groó Diána - Pörczi Zsuzsa 

Film: Regina (rendezte: Groó Diána, 2013) 

Résztvevők: Groó Diána - Pörczi Zsuzsa – Papp Bojána 

Bill Nichols, a dokumentumfilm elméletének egyik jelentős alakja a műfajt a „józanság egyik diskurzusának” nevezte, és azt állította, hogy a dokumentumfilm képes arra, hogy változást hozzon létre a világban, és ezt meg is kell tennie. Hatással lehet a cselekvésre és következményekkel járhat.  Hogyan váltja ki a reflexió igényét a dokumentumfilm, hogyan nyitja meg a közös gondolkodás lehetőségét? Szekciónkban a dokumentumfilm mint a gondolkodás fejlesztésére alkalmas kivételes eszköz jelenik meg. Szó lesz a dokumentumfilm oktatásban való felhasználásának konkrét tapasztalatairól a METU MKK integrált társművészeti gyakorlat kurzusában (Pörczi Zsuzsa), illetve a Kar két olyan oktatója is előad, akik jelentős alkotói a magyar dokumentumfilmes szakmának.  

Groó Diána a Regina c. dokumentumfilm készítésének és utóéletének történetébe enged betekintést, és előadásában arról is szó lesz, hogy miért tartja a dokumentumfilm készítést a filmes képzés alapelemének.  

Papp Bojána a műfajjal kapcsolatos egyik legizgalmasabb mai kérdésről beszél majd: „Hol a határa a valóság megrendezésének”.  A műfaj napjainkban igen komoly átalakuláson megy keresztül, a rendezők igen széles skálán választanak módszert, a teljes szubjektivitás felvállalásától az objektivitásra törekvésen keresztül a forrásteremtő módszerig, ahol maga a dokumentáció a képrögzítés célja. A módszer megválasztása mögött gyakran etikai döntések állnak. 

 13.00-14.00 EBÉD 

 14.00-17.00  

V. SZEKCIÓ: KULTÚRA ÉS ÖRÖKSÉG A HÁBORÚ IDEJÉN (magyar nyelven) 

Szekcióvezető: Somogyi Hajnalka 

Film: The Distruction of Memory (Tim Slade, 2016) 

Beszélgetőpartnerek: Schwechtje Mihály, Mérai Dóra és Török Ervin  

Mivel a kultúrának kiemelt szerepe van az identitás megteremtésében és megtartásában, a társadalmi emlékezet képződésében és a traumafeldolgozás folyamataiban, háború idején – bár azt gondolhatnánk, hogy ilyenkor egyszerűen „hallgatnak a múzsák” – valójában óriási feladat és felelősség hárul a kultúra alakítóira és intézményeire. Ugyanebből az okból célponttá is válnak: az agresszor, különösen, ha nem (csak) terület és forrásszerzés, hanem az ellenség identitásának megsemmisítése is cél, célzottan tör ezek elpusztítására. Az Ukrajnában dúló háború kapcsán, de akár az elmúlt évtized más háborúira is emlékezve – de mindenképp a bemutatott dokumentumfilm konkrét példája nyomán – a szekció résztvevői azt vizsgálják, hogy a politikai és kulturális közbeszédben miként konstruálódnak meg a kultúrának és a kulturális örökségnek ezek a krízis idején betöltött szerepei.  

 17.00-20.00 

SECTION 6: HIGHER EDUCATION AND THE DOCUMENTARY (in English / angol nyelven, tolmács nélkül) 

Panel moderator: Andrea Pócsik and Bálint Révész  

Film: KIX (directed by Bálint Révész, 2024) 

Discussion: Andrea Pócsik, Bálint Révész and students of METU  

Ebben a szekcióban a konferencia egyik alapkérdésével foglalkozunk: a nézői aktivitás kiváltásának új módjaival. Az elképzelés alapját Révész Bálint legújabb dokumentumfilmjének (KIX, 2024, 94’) és háttéranyagának a felsőoktatásban való felhasználása adja. Az irodalomtörténetben jól ismert kritikai kiadás vagy egyes regényekhez kiadott “olvasókönyv” fogalmából indulunk ki. Összevetjük a dokumentumfilm készítése során végzett kutatásban felhalmozott tudásanyag sajátosságaival, annak a végső formában való megjelenésével, “filmszöveggé” alakításával. Törekszünk a különféle tudásformák, -átadási módok világos megkülönböztetésére (aktív, passzív, elbeszélhető, képileg ábrázolható, tudományosan kutatható, érzelmileg megközelíthető stb.), és annak vizsgálatára, miképp válik egy dokumentumfilm (formailag, tartalmilag) különösen alkalmassá ezeknek az oktatásban való közvetítésére.  

 A konferencia szervezője a Budapesti Metropolitan Egyetem Művészeti és Kreatívipari Kara.