METU-s DÍJAZOTTAK
SZOBRÁSZAT 1.
MÁSODIK DÍJ: Erdélyi Blanka: Fényjelek
A kültéri mobil plasztika fontos eleme a tükörfelület és az azzal való kommunikáció, interakció, játék. A manuálisan irányítható eszköz az aktuális fénnyel teremt kommunikációs helyzetet, a játékossága mellett pedig felhívhatja a figyelmet egy-egy árnyékos, mellőzött tér megvilágítására. A tárgy anyaga beton; a rendszer két, egymáshoz hasonló elemből áll, melyek közül az egyik a szerkezeti stabilitásért, a másik a fény továbbításáért felel.
Erdélyi Blanka: Fényjelek
ELSŐ DÍJ: Simon Luca: 2 +nD. Change Aspect!
Az alkotás arra keresi a választ, hogyan lehet egy alapvetően sík térben mozgó anyagot, a szövetet térbelivé formálni? A hagyományos szövési technikák és a különböző anyagokkal való kísérletezés után alakultak ki a végső formák.
Simon Luca: 2 +nD. Change Aspect!
MÁSODIK DÍJ: Zachar Viktória: MOTH. MODULAR CARPET
A lepkék szárnyát borító mikroszkopikus méretű pikkelyek inspirálták ezt a moduláris rendszert, az alkotó a szövött és kötött anyag szerkezete nagyította fel, majd ültette át geometrikus formákra. Egy egysége külön mozgatható fülekből és az őket összekötő sávból áll. Ezek sorosan kapcsolhatók egymáshoz, láncszemekként egymásba fűzhetők. A szerkezet különböző anyagokból is elkészíthető, melyekhez különböző funkciók társíthatók.
Zachar Viktória: MOTH. MODULAR CARPET
CRAFT 2.
ELSŐ DÍJ: Könczöl Alexandra: Felületalakítási kísérletsorozat formaalakításra
A hő hatására történő zsugorodás jelen van a természetben, ezt a jelenséget ültette át az alkotó az öltözéktervezés és a design területére. Több lépcsős hőkezelés hatására megszületett egy rugalmas textúrájú és különleges tapintású alapanyag, amely lehetővé teszi, hogy különböző formamódosításokat lehessen végezni egy adott testen. Számításokkal és tervezéssel meghatározott pontokon szűkíthető és bővíthető a forma az új alapanyag segítségével. Az elkészített műalkotás egy felsőrész, amelyen egyszerre jelennek meg a különböző anyagminőségek, a szűkítés a derékon történik.
DESIGN 1.
ELSŐ DÍJ: Jankovics Petra: Ribbon fokhagymanyomó
Fokhagyma nyomó újraértelmezve. A Ribbon formájából adódóan leegyszerűsíti és meggyorsítja a fokhagymanyomást. Könnyed mozdulattal, nagyobb nyomóerő kifejtése nélkül használható. A formai kialakítás megkönnyíti az eszköz tisztítását, véd a préselés közben szétfröccsenő fokhagyma levétől. Kényelmesen használható, jobb- és bal kézzel egyaránt. A rozsdamentes acélból kialakított 10x6x12 cm dimenziójú csillogó szalagforma plasztikai értékkel bír egy modern konyhában.
Jankovics Petra: Ribbon fokhagymanyomó
FOTOGRÁFIA 2.
ELSŐ DÍJ: Bán András: Album
Az „Album” egy fiktív családi fotótár, amely csak a néző fejében lesz jelen. Alapja egy valódi családi negatívarchívum, távoli rokontól örökölt negatívok. A szerző kívülállóként tekint ezekre a rögzített pillanatokra, hiszen ezek nem élnek az emlékezetében, nem részei életének, ahogyan a nézőének sem.
Az album látszólag üres, halvány foltokat, körvonalakat láttató fotók szerepelnek rajta. A fotópapírra történő nagyítás után, hívás és fixálás nélkül rögtön az albumba kerülnek a képek. A munkát csakis vörös fényben, laborkörülmények között lehet megtekinteni, a fényképek fixálásának hiányából fakadóan. Mint mások emlékei, a fényérzékeny anyagban létrejövő látens képek egyszerre láthatatlanok és létezők.
A feldolgozás és válogatás során kiderült, bizonyos képekhez kötődést, ismerős rokont, vagy helyet vélt felfedezni a szerző. A minimális vizuális és érzelmi élmény megjelenítéseként ezek a képek nagyítás után rövid ideig hívóba lettek helyezve, de fixálás után is csak jelzésértékű képi elemet tartalmaznak. Tájékozódási pontként csak az albumban szereplő képaláírások szolgálnak. Az emlékképek az albumban sem lesznek láthatóak, ahogyan a néző emlékezetében sem léteznek.
Bán András: Album
INSTALLÁCIÓ 1.
MÁSODIK DÍJ: Puskás Marcell Ál/Oldás (Pseudo Solution)
A különböző vallásokban, irodalmi alkotásokban, a filmtörténetben és az internetes közösségi oldalakon is megtalálható a fürdés bűnöktől megtisztító hatása. Sok ember számára a fizikai fürdés és megtisztulás egy lelki megtisztulást is jelent, erre sok példát találhatunk a különböző népszokásokban, vallásokban és ikonográfiai utalásokban is.
Az Ál/Oldás ezeket a folyamatokat átértelmezve, kifordítva mutatja be, a fürdés lélektisztító hatását hangsúlyozó marketingeszközöket figurázza ki. Az áldó/oldó szappan felerősíti a negatívumokat, a feloldás helyett fizikailag is megjelöli a feloldozásra vágyót.
Puskás Marcell Ál/Oldás (Pseudo Solution)
INSTALLÁCIÓ 2.
MÁSODIK DÍJ: Horváth Judit: Privát oltárok, privát trófeák
A Privát oltárok, privát trófeák alapja egy olyan tárgysorozat, amely több, különböző szubjektív „trófeából” áll. A sorozat minden egyes darabja a legkülönbözőbb anyagok felhasználásával, valamely, a gyerekkorhoz köthető, tudatalatti, ösztönös félelmet, démont jelenít és testesít meg. Egy olyan valamit, amitől csak addig félünk, amíg az a homályban lapul, de ha képesek vagyunk kidolgozni a félelmünket magunkból, akkor annak általunk megjelenített tárgyi valósága már nem lehet számunkra ijesztő. Az átalakítás a vadászat aktusát jelenti, így a már levadászott, rossz emlékeket valóban a „trófea” kategóriával határozhatjuk meg. A trófea tárgyát azonban nemcsak féljük, hanem tiszteljük is. Ezt a kettősséget jeleníti meg az „oltár” szó.
Horváth Judit: Privát oltárok, privát trófeák
INTERMÉDIA, AKCIÓMŰVÉSZET 1.
ELSŐ DÍJ: Balázs Gábor: Az érzékeny zenélő bőr
Lehet, hogy első ránézésre drótokat látunk, technikát, gondolkodást, innovációt, pedig a RUHA sokkal inkább ősi vágyak metaforikus szintézise. A RUHA, mely szenzorok segítségével a táncos mozgását hangokká alakítja, nemcsak új eszköz, mellyel a test zenévé tehető, de egyúttal egy új hangszer is, amin a táncos a testével játszik.
A RUHA testre applikált érzékelőket jelent melyek vezeték nélkül adatokat küldenek egy számítógépnek. A számítógép a bejövő adatokat feldolgozza és a hangszerkesztő szoftver számára használható adatokká alakítja. Így a hangszerkesztőben a mozdulatokhoz MIDI hangok és control értékek rendelhetők. Az új RUHA – ez az érzékeny zenélő bőr – még több hatalmat kölcsönöz a táncos kifejezőerejének, és új dimenzióba helyezi az előadó szerepét. A táncos többé nem kifejezi vagy eggyé válik a zenével, hanem alkotja azt.
Balázs Gábor: Az érzékeny zenélő bőr
KÉPGRAFIKA 1.
ELSŐ DÍJ: Puskás Marcell: Anti-divat, divatellenes divatreklámok
Számos hirdetéssel, reklámmal és óriásplakáttal találkozunk nap, mint nap. A tökéletességet, a boldogságot, valamint egy olyan életérzést sugároznak, amit mindenki szeretne átélni. Ha részletesebben megvizsgáljuk a folyamatot rádöbbenünk, hogy ez sajnos nem igaz. A divatvilágnak, ahogy minden másnak is megvan a sötét oldala is. A pályamunka ezt az oldalt igyekszik bemutatni. Főbb kérdései a divat összes szereplőjét górcső alá veszik, bemutatásra kerülnek a kiszolgáltatott modellek, és divattervezők is:
- A divat, mint folyamat, hogyan hozza létre önmagát, és hogyan szenved az önmaga által létrehozott képtől?
- Milyen hozzáállás figyelhető meg a divatházak felől a vásárlók felé?
- Miért boldogtalanok a fogyasztók, a divat hogyan változtatja meg az identitásunkat, és hogyan alakítja ki az énképünket már a születésünktől kezdve?
- Miért érzik a fogyasztók azt, hogy kiszolgáltatottak a divatházak felé, miért érzik azt, hogy ők sosem lesznek annyira tökéletesek, mint a képeken látható modellek?
Puskás Marcell: Anti-divat, divatellenes divatreklámok
KÉPGRAFIKA 2.
HARMADIK DÍJ: Zsidek Barbara: Budapest elmesélve: mai magyar mesehősök
Könyv, amely a magyar népmeséken keresztül ismerteti Budapest látványosságait: a történetek Budapest utcáin játszódnak, a történetek végén található térképen végigkövethető merre haladt a mese útvonala. A meséket értelmezi és átélhetőbbé teszi az, hogy hátterét napjaink díszletei adják. A könyv magyar és külföldi olvasónak is szól, cél, hogy mindenki átérezze és megismerje a magyar kulturális, népmesei örökséget, valamint bemutassa napjaink Budapestjét.
Zsidek Barbara: Budapest elmesélve: mai magyar mesehősök
KÉPGRAFIKA 3.
ELSŐ DÍJ: Kosztándi Orsolya: Bartókon innen és túl. Zenei parafrázisok Bartók Béla II. hegedűversenyéhez
Kísérlet egyes – mára elkülönült – művészeti ágak összevonására. Bartók Béla II. hegedűversenyének vizuális megjelenítésében találkozik a zene, a grafikai ábrázolás, a tánc, valamint az építészet is.
A vizuális parafrázis elkészítése során két hangsúlyos pont volt: megtalálni a kapcsolódási pontokat a művészeti ágak között, kihangsúlyozva a közöttük felsejlő megannyi hasonlóságot; a másik, hogy megkísérelje szimultán folyamatok – a zene – mint mozgásfolyamat egyidejű átfogalmazását.
A zenei hangok átkódolására saját vizuális jelrendszer jött létre, az így megszületett alakzatokkal, kompozíciókkal szabadon játszott az alkotó. A koncepció nem csupán a hegedűverseny egyes tételeinek, részleteinek vizualizálására, átkódolására korlátozódott: egy nagyon átfogó, egységes képet szeretne adni a műről, ami magába foglalja a múltat (a keletkezést, a szerző inspirációit), a jelent (a konkrét hegedűverseny egyes részleteit), illetve a jövőt (azokat a modern módszereket, melyeket a zeneszerző a komponálás során használt, s melyek előrevetítik a jövő modern zeneiségét).
Végül a létrejött struktúrákat egy képzeletbeli "Bartók Intézet" látványtervének elkészítéséhez alaprajzként használta az alkotó.
Kosztándi Orsolya: Bartókon innen és túl. Zenei parafrázisok Bartók Béla II. hegedűversenyéhez
INTERMÉDIA, AKCIÓMŰVÉSZET 2.
KÜLÖNDÍJ: Biljarszki Maxim: Láthatatlan hajléktalan
A városi átlagember naponta többször találkozik hajléktalanokkal, legtöbbször átnéz rajtuk, megpróbál nem tudomást venni róluk. Annak ellenére, hogy legtöbbünknek semmilyen tapasztalata nincs a hajléktalanokkal a hétköznapi negatív élményeket leszámítva, ami nagyjából a koldulásra van lekorlátozva, egy elég komplex képet alkotunk a fejünkben személyükről, személyiségükről, történetükről.
A Láthatatlan hajléktalan egy olyan interaktív installáció, ahol a nézőnek alkalma nyílik megismerni egyes hajléktalanok történeteit, világát, életét, mindezt úgy, hogy a történetet a néző irányítja jelenlétével, mozgásával.
Az installáció terét a hajléktalanokat szimbolizáló szobrok alkotják, illetve projektorok formálják a helyszínt a tér falait bevetítve. Alapállapotban nem láthatóak a hajléktalanszobrok, a vetítés igyekszik elrejteni őket a szem elől, azonban a látogató felfedezheti, és ezzel életre keltheti a szobrokat. A nézők pozícióját mozgásérzékelők figyelik, és helyzetükre és mozgásukra reagál. A néző az installáció terébe belépve egy sebesen mozgó városban találja magát. Ahogyan közeledik a szobrokhoz, amik alig kivehetően bújnak el a vetítésben, a város folyamatosan lassul. Amikor közel ér az egyik szoborhoz, egy hajléktalanról felvett videó anyag jelenik meg a szobron, mintha az nem egy szobor lenne, hanem egy élő ember. A hajléktalan addig mesél, ameddig a néző bizonyos közelségben tartózkodik. Ha a néző úgy dönt, bármikor tovább állhat, interakcióba léphet a másik szoborral is.
Biljarszki Maxim: Láthatatlan hajléktalan
